Nyáron a garázsban laktunk a hugommal, mert az volt a táborhely. Ott vártunk Conanre, aki mindig késett. Nyári suliba kellett járjon, mert minden évben legalább két tárgyból biztosan megbukott. Ő az egyetlen ismerősöm, aki képes volt énekből megbukni. Na mindegy. Mindössze azért volt ő Conan, mert neki volt igazi fröccsöntött műanyag autentikus kardja. Meg neki volt egyedül töke a bandában. Vagyis izé, 6 évesek voltunk, gondolom én, hogy volt neki. Szóval így kezdtem én egész nyáron a live szerepjáték bűvöletében, csak akkor még azt nem tudtam, hogy így ezt így hívják. Pedig ugyanúgy írtunk sztorit, és mindenkinek megvolt a szerepe és képességei, amit szigorúan betartattunk. A lovaink a bicajok voltak, össze is olajoztuk az összes létező függönyt és ágyneműt, amit találtunk, dehát Red Sonjának is kellett ruhatár! Szóval mindvégig csajok maradtunk azért, bár ez sosem került szóba. Nem gondoltam, hogy a lányok mást játszanak, mivel a környéken csak fiúk laktak, így alkalmazkodnunk kellett a hugommal. Az első tüske akkor szúrt, amikor a Star Wars játék közben én nem lehettem Jedi. Akkor éreztem először a hátrányos megkülönböztetést, de mindig is tudtam, hogy jönnek még az én utcámba. Különben is nekem volt egyedül fénykardom, éshát azóta már nagyon jól tudjuk az expanded universe-ből, hogy igenis vannak női Jedik.
Ez a blog rólam, és a csajos érdeklődéseimről szól. Mert én is szeretem a Star Wars-t, csak utána olyan hajat akarok, mint Leia, vagy a BattleStar Galactica társasból legszívesebben kilopnám a műanyag base starokat, hogy fülbevalót csinálhassak belőlük. Amúgy ugyanolyan kis geek vagyok, mint bárki más.
